A nemes, akinek macskát kellett ennie a szólgálójánál!
Egy érdekes levelet szeretnék megoszatni a tisztelt olvasókkal a gyüjteményemből.
A levél abszolút magán jellegű egy birtokos és a kedvese között, melyben beszámol a gazdasági dolgokról, az új otthonuk felujítási munkáiról, és arról, hogy egy cselédjük meghívták magukhoz, ahol macskát szolgáltak fel neki és árgus szemekkel nézték, hogy eszi-e.
A történet a felvidéken ( Ma Szlovákia területén) történt.
Korhúen, egy az egyben közlöm az írást, ahogy anno ez a nemes a 19.században papírra vetette.
"Péntek
Édes Szekkém. Leveledet
ma ugyan már reggel megkaptam-de a sok fárasztó dolgaim mellett ma egész nap
Kálnán kelletett árpát mérni a Zolikának 300. pozsonyi mérőt, úgy hogy igen
későn végöztem ott- mire Bajkára értem /: MERT Á A Spaizba akartam neked irni
:/ már késő lett volna- és így csak este itt Emködön írom é sorokat.
Kálnán a Trufzerné igen
meg akart tisztelni és enni kínált meg macskaszból készítek ki rántott
és meg cimerezett eledellel- előtte kénytelen voltam enni belőlle - de mondhatom
majd oda lettem úgy utáltam- és mindég nézte hogy meg é eszem!- Ma reggel
mentek el Pestre az apa Pepi bácsival már a végső teendők Bajkára nézve el
végzendő - minden dolgunk e tárgyban Péntek re esett, ma is Pénteken mentek el;
- nem tom én hogy is lesz az már a 3. szoba ki van sikélva - a nagyoba – ebédlő
és Katuska szobája a Bábiféle a hol mi fogunk lakni az ma végezte el a kőmíves.
– és holnap már sikáltatnám is – de a Mara Hétfői lakadalma végett el fog
hallasztódni - mert valamennyi asszony mind kalácsot süt számára – ma már úgy
fungált Mara mint béres asszony az anya helett.
– A mi Bábink a Lidivel már Bajkán laknak egészen ott is hálnak – a
Miska és a Plútó is – a másik 2. macskánk pedig az Izidor és Szilárdka bújakba
világba mentek perdu. Tegnap a Bajkai konyhába Czukrot törtem nagyobb quantumba
– igen házias pongyolába, - egyszerre kocsi zörgést hallok kérdem ki jött – a
Jósi Lidi – még a Hüle Bábi s azt mondta egy úr jött de nem ismeri,- arra azt
mondom hogy mondgyák hogy nem vagyok ott. – egyszerre meg ösmerem a Koltai pap
hangját – hát már csak elibe mentem és excuzáltam magam hogy azt hittem hogy
ember jött – hát azért nem mentem ki elibe -
de szobám nem lévén – hát a Spaizba ültettem le és itattam borral –
poharam sem volt – hát gebréből ivott – mindent meg nézett és igen tetszett
neki – kérdezte hogy mért hívta ki az a katona tiszt Faytot? Mert szerette
volna tőlem tudni – de én csak annyit mondottam, hogy talán a kártyán vesztek
össze – igen mondja nekem is ugy beszélték az embörök – egyebet – egyebet nem
tudok rólok annyit mondott hogy most csendesen vannak Dienslék – ugy látszik a
faché még mindég tart. Szekkém a merkur újságot meg fogom kapni – de képzeled
el melyik Loovad van – á numerust tudom csak a Lovat nem. A havi pénzedet is
küldöm-
Szekkém csak már jól
éreznéd magad és bajad ne lenne minden dolgom mellett még is sokat búsuljatok
utánnad – mert igen hiszek - /: bocsánatot kérek bűneimért.
Nagyka írt Pepi bácsinak
– de csak igen röviden – nekem még nem írt - talán a kék ruhát várja.
Szekkém írjál kérlek
minél elébb megint. – A jó falusiakról most éppen semmit sem tudok. –
A bajkai kredenczet és
Nagyka Tonka kanapéját már által hoztuk – de a mi bútoraink közül még semmit
sem.
Most már csókol ezerszer szerető Szekkéd."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése